Viszkis – Trvtko: 1-0. Egy beszélgetés tanulságai

Az utóbbi napok egyik beszédtémája volt Ambrus Attila (alias “Viszkis”) szereplése Trvtkoék műsorában. A négyes párbeszéd egyik legmeglepőbb summázata: Trvtko saját magát alázta meg a középkori gondolkodásával, míg a Viszkis néven híressé és hírhedté vált egykori bankrabló éretten, értelmesen és logikusan érvelt, valamint fontos üzenetet próbált meg továbbítani.

Néhány dolgot már az elején szeretnék tisztáznai. Bűnözni rossz, elítélendő. Más pénzét elsajítátani nem szép dolog, természetesen a bűn minden formáját megvetem. Trvtko személyisége megosztó, igazából számomra érthetetlen, hogy mért. Egy sokadrangú szenzácóhajhász firkász, aki mások nyomorából jutott el oda, ahova. Nagyjából Hajdú Péterrel van egy szinten, Havas Henrik mélységét azonban még ő sem üti meg. Az pedig, hogy egy stúdióban, újságíróként sapkában ül, az minden idők parasztsága; nekem anyukám már kiskoromban megtanította, hogy ha bemész valahova, vedd le a sapkádat. Nem, Trvtko nem veszi le, ő nem is titkolja, hogy magasan szarik az illemre. Még egyszer: és ő egy felkapott újságíró…

Akkor térjünk rá az interjúra; a Start Plusz vendége Ambrus Attilán kívül az ő játszó színész, Szalay Bence volt. A stúdióban Tvrtko és Bombera Krisztina látták vendégül őket.  Ami rögtön lejött a műsort nézve, hogy Tvrtko szenved. Többször lehet látni (érdemes hang nélkül is megfigyelni), hogy mennyire úgy látszik, hogy nem is akar ott lenni, neki ehhez nincs kedve. Persze, lehet, hogy ez egy szánalmas közjáték, nem tudni. Ugyanakkor sokat mondó, amikor Ambrus Attila beszél, és az ő arcát mutatja a kamera. Nem titkolt undorral és megvetéssel hallgatja a Viszkist, legszívesebben hányna is, azért biztos több klikk járt volna. Ambrus Attila szerintem felkészült a provokációra, erre utal is az interjúban, de gondolom, Trvtko ilyen mértékű szakmailatlansága még őt is meglepte. Próbál higgadtan válaszolni, de azért látszik, hogy zavarja ez a stílus. Minden normális embert zavarna az a hangvétel, lealacsonyító beszéd, amelyet megüt, tehát ezért nem kell elnézést kérnie. Értem én, hogy Trvtkonak vannak gondolatai az ügyben, de ő egy újságíró, akinek nem ártana objektívan megközelíteni egy témát. Egy orvos vagy egy tanár sem végezheti úgy a dolgát, hogy számba veszi, melyik páciens vagy gyerek mennyire szimpatikus neki.

A hab a tortán persze a káposztalopásos hasonlata. Itt, Ambrus nagyon okosan a káposztalopókat is elítéli, sőt előtte tucatszor elmondta, hogy nem menti fel magát, nem büszke arra, amit tett, erre mivel gyanusítja a “nagy” újságíró: hogy ki akar mászni a felelősség alól. WTF? A Viszkis pont arról beszélt, amelynek Trvko a legékesebb példája: hogy ha valamikor az életben elkövettél valamit, akkor be leszel skatulyázva, és bármit teszel, nem tudsz kibújni belőle.

Ambrus az egész interjú alatt sokkal kifinomultabban, értelmesebben, mi több logikusabban érvelt, beszélt, mint az újságíró Trvtko, de magabiztosabb és “magával ragadóbb” volt, mint az őt játszó Szalay Bence, akiről szinte az jött le, hogy zavarja a kamera. Az egyetlen hibát Ambrus talán ott követte el, hogy személyeskedve beszólt Trvtko-nak, bár úgy látszott, ezt meg is bánta. Bombera Krisztina volt még üde színfoltja a beszélgetésnek, többször látszott, hogy melyik oldalon áll, és legszívesebben elnézést kért volna a történtekért.

A műsor visszhangja megosztó volt. A többség – nagyon helyesen – elítéli Trvtkot, kérdőre vonja a legitimitását a képernyőn, viszont vannak olyanok, akik nem értik, hogy lehet, hogy egy bűnözőből most “sztár” lesz, “mit celebeskedik itt ez”.

Utóbbi, a demokrácia és az modern gondolkodás valamely lépcsőfokán megrekedt állampolgárnak szeretnénk segíteni, hogy legalább a közeli ismerősei előtt ne legyenek kínosak…

Ambrus Attila a bűneiért 13 éves szabadságvesztést kapott. Leülte, és jó magaviselettel szabadult. Bár a film róla szól, egyetlen fillért sem kap érte, pont egy olyan törvénynek köszönhetően, amely Trvtkohoz köthető. Bűn és bűn között is van különbség. Egy fegyveres rablás nem kis bűn, de még mindig “jobb”, mint egy emberölés, egy nő elleni erőszak, vagy egy gyermek molesztálása. Sőt, megmondom őszintén én az állatkínzást is durvábbnak ítélem meg, mint egy bank kirablását. Az, hogy ki melyik bűnt mennyire súlyosnak ítél meg, egyrészt erkölcs kérdése, másrészt erre van a büntető törvénykönyv. Ambrus 13 évet kapott, a Veszprémben szerepelt, fiatal kézilabdás Marion Cosma gyilkosa 18 évet! Lehet ízlelgetni ezt, szerintem a két bűn és a két ítélet között nem öt év a különbség. A Cosma-gyilkosság után én több helyen elmondtam, hogy talán el kellene gondolkozni a halálbüntetésen…

A lényeg azonban, hogy a Viszkis leülte a 13 évet, majd kiszabadulása után megpróbál beilleszkedni a társadalomba. Esetében ez azért is nehéz, mert az ő arcát mindenhol ismerik. Soha nem lesz egy rendes apa, egy dolgozó állampolgár, hiszen ő a “viszkis”. Ezzel ő is tisztában van, viszont az elgondolkodtató, milyen primitíven gondolkodó emberekkel is vagyunk körülvéve. Azért mert valaki elkövetett valamit, kizárjuk az életből? Ne kapjon második esély? Van-e egyáltalán második esély bárki számára, aki börtönből szabadult? Attól hogy valaki bűnöző volt, már elképzelhetetlen, hogy beilleszkedhet a társadalomba, és új életet kezdhet? Mi az a bűn, amelyet még egy társadalom megbocsát, illetve mi az, amely valakinek az élete végig bélyegként virít az arcán? Rengeteg példa van erre, és persze az ellenkezőjére is, de azt azért elég nehéz lehetne elhinni, hogy Ambrus Attila ismét bankot rabolna. Ambrus Attila ma számít bűnözőnek, hiszen leülte a büntetését, ezáltal ugyanolyan tagja a társadalomnak, mint te vagy én, akárki. Ennek egészen eddig úgy kell lennie, amíg rá nem cáfol az ellenkezőjére. Hogy előítéleteink vannak, ez talán természetes, de főleg inkább a magyarokra jellemző. Példának okáért: Uli Hoeness miután leülte a börtönbüntetését adócsalása miatt, a Bayern Müchen elnöke lett. Senki nem firtatta azóta, hogy ez a poszt jár-e neki, vagy hogy erkölcsileg elítélendő-e. Az ugyanis a múlté. Haladóbb demokráciákban legalábbis.

A beskatulyázás és integráció témában született egy zseniális film, amelyet talán kevesen ismernek (nem úgy, mint a halálos iramban 242-őt). A címe: A bűn hálójában, amelyet 2007-ben mutattak be a mozikban, és Andrew Garfield a főszereplője. Hihetetlen mély dráma, fantasztikus rendezői megoldásokkal, amihez az ifjú Garfield jutalomjátéka társul. A fim tökéletesen illik ehhez a témához, elgondolkodtató és magával ragadó. Mindenkinek ajánlom, kötelező darab.

23951_4.jpg

 

Egy eszmefuttatás erejéig térjünk vissza a témánkhoz. Képzeljük el a következőt: nem ismerjük a szerepeket. Nem tudjuk, ki Trvtko, nem tudjuk, ki a Viszkis, nincs tudomásunk az illetőkről, csak hangokat hallunk. Az az érzésünk, hogy az interjú alapján senki nem mondja meg, hogy Ambrus Attila 13 évet ült, és azt sem, hogy Trvtko egyébként egy újságíró…

“Mindenkinek a saját döntése, hogy mennyi bűnnel tud együtt élni.”

 

A műsor itt nézhető meg újra:

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s