Ars poetica

Az ars poetica jelentése költészettan, költői hitvallás, a költői művészet szabályainak összefoglalása. Tágabb értelemben minden olyan mű, amelyben az alkotó művészi hitvallását, a költészet, a művészet feladatára vonatkozó nézeteit fejezi ki. Ez a bejegyzés olyan, általam nagyra tartott idézeteket tartalmaz, amelyek közel állnak az én értékrendemhez, hitvallásomhoz vagy véleményemhez.

A kitaposott ösvény helyett válaszd a járatlan utat, és hagyj nyomot magad után. (Emerson)

Élj ma úgy, mintha örökké élnél, és úgy is, mintha holnap meghalnál. (Mohamed)

Káosz legyen abban, aki fényes csillagot akar világra hozni. (Nietzsche)

Ne adj a kritikusok véleményére. Kritikusnak még soha nem állítottak szobrot. (Jean Sibelius)

Gyümölcs mutatja meg, ha a fa nem csalt. (Dante)

A rágalom olyan, mint az okvetetlenkedő darázs: egyetlen mozdulattal sem szabad védekeznünk ellene, hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy agyonütjük; különben újra nekünk támad, mégpedig ádázabbul, mint valaha. (Chamfort)

Ha még mindig tetszik, amit tegnap elértél, nem sokat tettél ma. (Earl Wilson)

A történelem során csak azok értek el kimagasló eredményt, akik mertek hinni abban, hogy valamilyen szempontból felsőbbrendűek környezetüknél. (?)

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni?

„Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami múlandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell a rajta.” Marcus Aurelius