Fidesz-imádatból undor, avagy a pálfordulásom története

A múltadat nem tagadhatod le, ismerjük a közhelyet, és ez az én esetemben sincs másképp. Aki figyelemmel kísér a különböző szociális média felületeken, az észreveheti, hogy politika téren pálfordulás következett be nálam. Ha nem érdekel a bevezetés, ugord át nyugodtan. 

2000 előtt kicsivel kezdtem el foglalkozni a politikával, ami nagyjából annyit jelent, hogy próbáltam követni az aktuális híreket, igyekeztem képben lenni a témában. 

Akkoriban az volt a szombat esti program, hogy haverokkal megnéztük a Heti hetes című műsort, aztán mentünk be a városba mulatozni. Akkor még nem volt pártpreferenciám, fogalmam sem volt, mi az, hogy bal- meg jobboldal. Szóval néztük mindig ezt a Hetes című vicces műsort, és felfigyeltem arra, hogy folyamatosan ekézik benne Orbán Viktort, aki akkoriban miniszterelnök volt. Azon gondolkodtam, hogy ez miért lehet, és elkezdtem több Orbán-interjút olvasni, több riportot hallgattam, kezdtem jobban beleásni magam a politikába, mert érdekesnek tartottam. És a rengeteg Orbán-anyag miatt úgy döntöttem, hogy én ezt az embert csípem, szerintem rohadt jó politikus és kiváló stratéga. 

 

Aztán eljött 2002, és én még most is úgy gondolom, kövezzen meg bárki, hogy az 1998-2002-es kormány volt az egyik legjobb modernkori – értsd: 1990 utáni – vezetői kreálmány. Én azt láttam, hogy épül, szépül minden, nemzeti szín, haza, kokárda, magyarság, minden megtetszett, és úgy voltam vele, hogy olvastam elég történelmet ahhoz, hogy ne legyen szimpatikus egy olyan párt, amelynek tagjai tevékenyen részt vettek a kommunizmusban. Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Lendvai és a többiek. 

Elkezdtem járatni a HVG-t és a Magyar Nemztet.  Előbbi mérsékelten volt ballib, utóbbi mérsékelten volt jobbos. Úgy gondoltam, illetve úgy gondolom, hogy egy témában, legyen az bármely a világon, érdemes több szemszögből informálódni, és úgy megalkotni a végső véleményt. 

Nagy megrökönyödésemre 2002-ben a Fidesz veszített, és megmondom őszintén, azóta sem értem, ez hogyan történhetett meg. Sajnáltam az embereket, sajnáltam Orbánt, sajnáltam mindenkit, aki a jobboldalon volt. Akkoriban még gyűlésekre is jártam, a TF-es egészen felejthetetlen volt, és el tudtam volna képzelni, hogy ilyesmi pályát válasszak, aktivista legyek vagy hasonló. 

Ezt követően tudjuk, mi történt. Biztos voltam benne, hogy az MSZP vezette balliberális kormány szánalmas, rossz stb, és nagy pénzben mertem volna fogadni arra, hogy ismét kormányváltás lesz. Nem lett, és én nem értettem a világot. 

Amikor 2010-ben a Fidesz nyert, akkor nagyon örültem, akkoriban még a 2/3-nak is. Úgy gondoltam, hogy Orbán alatt ez nem sülhet el rosszul, remek politikus, mi baj lehet belőle. 2012-ben jött egy lehetőség, hogy Németországban legyek kézilabda-edző, és én éltem ezzel. Annyi változott pár év alatt, hogy nem csak a magyar politikát követtem, hanem egyre aktívabban foglalkoztam más országok, elsősorban Németország politikájával. Volt – és van – rálátásom, hogy hogyan működnek más országokban a dolgok. 

Hosszú éveken keresztül folytattam értelmes és érdemi vitákat ismerőseimmel – akik ezt mostanában szívesen az orrom alá dörgölik -, hogy miért jó vagy jobb Orbán Viktor és a Fidesz. Valamiért tőlem elfogadták sokan, hogy én ezt az oldalt választottam, én magam például nem vagyok ennyire elfogadó ebben e témában. Amikor megalakult a következő 2/3, azt már én magam sem hittem el, és én magam sem akartam igazán. Mindig is azt mondtam –  ezt is vissza lehet keresni -, hogy addig amíg nincs egy értelmes alternatíva Orbán leváltására, addig nem kell csodálkozni. Sokszor kritizáltam az ellenzéket, hogy tele van hülyékkel, és igazából úgy gondoltam, hogy nem is érdekük a kormányváltás, ők is elvannak a kis langyos vízben, felelősség nélkül, hangzatos közhelyekkel. A harmadik Orbán-kormányra már nem szavaztam, egyáltalán nem szavaztam, amit restellek, de ez van. Mármint nem azt restellem, hogy nem a Fideszre szavaztam, hanem hogy nem éltem a demokratikus jogommal és kötelességemmel. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy a Fidesz mellé húz a “szívem”, agyam, mert azt vallottam, hogy Orbán a kisebbik rossz, az ellenzék meg mint olyan nem létezik. 

Aztán lassan kezdtem átlátni az egészet.  Ne kérdezd, miért csak 2020 környékén. Orbán első, pandémiás beszédét még ünnepeltem, és határozottan emlékszem, hogy ez volt az utolsó esemény, ahol róla pozitív értelemben beszéltem. 

Egy ideig hallgattam politikai témában, úgy voltam vele, hogy most már nem tudnék kit választani, egyenlő rossznak gondoltam minden felet. Határozottan emlékszem egy momentumra még: mondtam Vikinek, hogy ok, rendben, nem szavaznék Orbánra, de attól viszont nem érezném jól magam, ha Gyurcsányra kellene raknom az ikszet. Pár hónapra rá ez megváltozott, és már úgy gondoltam, hogy mindegy ki legyen hatalmon, csak NE Orbán Viktor. 

El is mondom a párfordulásom kiváltó okát. 

Addig nekem mindegy volt, hogy Mészáros Lőrinc a leggazdagabb emberré avanzsálódott egy szimpla gázszerelőből, addig mindegy volt, hogy melyik önkormányzat mennyit lop, csal, hazudik, mert élt bennem az a – természetesen rossz – reakció -, hogy minden politikus lop, csal hazudik. MSZP is megtette, most a Fidesz teszi meg, és ez így van már Magyarországon, és így is lesz. Ez nem lépte át az ingerküszöbömet. A melegek kirekesztése és a gyűlöletkeltés azonban igen. Ez volt az a pont, ahol azt mondtam, Orbán Viktor, elmész te a picsába. Így is nehéz életük van, akik máshogy éreznek és gondolkodnak, az nem létezik, hogy még ezek után ki is kell őket rekeszteni, vagy szimplán csak jogokat kell tőlük elvenni, csak azért, mert nem az azonos neműekhez vonzódnak. 

Ekkoriban Gulácsi Péter is kiállt a melegek jogai mellett, és én voltam az első, aki kommentelt a bejegyzés alá. Teljesen normálisan kifejtettem, hogy ez teljesen normális, a világban a szeretet a lényeg, és mindegy, ki kit szeret. Amit ott kaptam, azt a gyűlöletcunamit, ami ott ért, azt sosem felejtem el. Én voltam a b..zi, ha te homi vagy, megdugom én a feleségedet meg hasonló kommentek. A szociális média különböző bugyraiban kaptam fenyegetést és gusztustalan üzenetet. Nem titok, hogy több oldalam is van (Handballexpert, Cinemazing többek között), és még itt is kaptam olyan üzenetet, amely kimeríti a büntetőt törvénykönyvet. 

És tudtam, hogy egy embernek nagy a felelőssége: Orbán Viktornak. Orbán Viktor szerintem a legjobb politikus, aki Magyarország a hátán hordott. Igen, pisloghatsz, de így gondolom. Az azonban nálam halálos bűn, hogy ezt a tehetséget nem jóra fordítja, sőt.  Orbán Viktor homofób? Nem hinném. Ez az egyik szerep, amelyet játszania kell, ne feledjük, hogy anno zseniálisan vette észre, hogy a jobbközép üres, és egy liberális pártból egy keresztény-demokrata (?) szövetséget hozott létre, amellyel már sokadszorra van hatalmon. Aki azt mondja, hogy Orbán Viktor hülye, az szerintem nem figyelt az elmúlt években. Orbán Viktor egy zseni, csak épp egy gátlástalan g..i is. Visszatérve: Orbán Viktor nem migrációelllenes, ezt tudjuk, hiszen rengeteg ember települt be Magyarországra a migráció megindulását követően is. A magyar emberek azonban rettegnek a migránsoktól, és ha napi 24 órában ezt tolják a tájékozatlan emberek képébe, akkor előbb-utóbb elhiszi, hogy ez akár igaz is lehet. Milyen érdekes, hogy az ukrán migránsok már nem veszélyesek, és inkább pózol velük, meg politikai hasznot remél, ha támogatja őket. Ez a gond. Orbán Viktornak semmi baja sincs a melegekkel, szerintem. De Magyarország – sajnálatos módon, magam tapasztaltam – egy homofób ország. Nem csak hogy homofób – természetesen tisztelet mindig a kivételnek -, hanem a legtöbb, mondjuk úgy liberális eszmét támadni kell, mert rossz. A nyugat rossz, a kelet jó. A család: apa, anya, gyerekek. 

Ez egy baromság természetesen, de fogta magát a miniszterelnökünk, és egy mesterséges hisztit kreált a téma köré, amelyből az lett, hogy az is el kezdte szidni a melegeket, akinek amúgy mindegy volt, hogy ki kivel hol mit csinál. A meleglüldözésből akart politikai hasznot csinálni, és ez az, amitől a gyomrom felfordult, és még most is ökölbe szorul a kezem. Több milliárd forintot dob ki Magyarország az ablakon egy teljesen felesleges népszavazás megtartására. Óvodások nemváltó műtétjeiről kell szavazni, ugye felfogjuk, hogy mennyire szánalmas ez? 

Szerencsére – számomra – a semmiből lett egy méltó kihívója, Márki-Zay Péter személyében. Az előválasztás figyelemmel kísértem, és rendkívül tetszettek a történések. Orbánék valóban elkúrták, hiszen azt a gusztustalan, szánalmas, hányinger propagandafilmet úgy időzítették, hogy Dobrev Klára ellenzéki győzelme utáni napokon lehessen látni. Hogy a film megszülethetett, szerintem nem csak az évszázad, de a magyar történelem egyik legszánalmasabb politikai húzása volt. Észak-Koreában sem megy el egy ilyen, nemhog az EU-ban. Aki ehhez bármilyen szinten a nevét adta, nem lenne szabad semmilyen szerepet kapnia a honi filmgyártásban. 

Na, szóval ott tartottam, hogy a kormány elkúrta, nem kicsit, nagyon, és látszódott, hogy MZP-vel nem igazán tudnak mit kezdeni. Aztán jött az a kommunikáció, hogy hát ő Gyurcsány embere, sőt ikertestvére, klónja, mindene. Hollik meg is említette pedig, hogy MZP nem az ő embere, a szőnyegre ejtett nyalóka fejű “politikus” is megérne egy misét, de nincs annyi időm sajnos, hogy az összes bohócot kivesézzem. 

Ezt követően vártam arra, amire már nagyon régóta, mert nagyon szeretem: a miniszterelnök-jelölti vitára. Medgyessy-Orbán, Gyurcsány-Orbán, és akkor végre MZP-Orbán. De nem. Orbán – érthető módon – nem áll ki Márki- Zay ellen, mert tudja, hogy szarrá, péppé alázná egy olyan közegben, ahol a kormánymédia nem alákérdez, és esetleg igazat is kell mondania. Orbán nem hülye, ha Gyurcsány ellen alul tudott maradni egy ilyen vitában, akkor világos, hogy itt nem győzhet. Aztán jött a beszari, gyomorforgató kommunikáció: beosztottal nem vitázik Orbán. És akkor ülsz a számítógép előtt, és nem hiszed el, hogy van olyan ostoba ember Magyarországon, aki ezt a verziót beszopja. És rájössz, hogy márpedig van. Tényleg van, aki elhiszi, hogy MZP Gyurcsány embere, és Orbán ezért nem áll ki vele vitázni, mert egy beosztott. És ezeknek az embereknek is annyit ér a szavazata, mint a tiéd. 

Nem lepődöm meg persze, egy olyan országban élünk, ahol egy 12 éve 2/3-dal kormányzó politikai elit az MSZP-re mutogat vissza. Nagy az infláció? Gyurcsány! Rekord az államadósság? Gyurcsány! Kitört a koronajárvány? Magyarországon az egyik legkorruptabb ország az EU-ban? Gyurcsány! És ez megy, ez a Fidesz kommunikációja. 

Hogy miért van egyáltalán szavazója egy ilyen pártnak? Egy ilyen 12 év után? A válasz sajnos bonyolult, talán történelmi hagyaték, hogy a magyar emberek szeretik, ha megmondják nekik, mit kell tenni. Kreatív gondolkodás nem szükséges. Ebben a modernkori világban a kiszámíthatatlanság kitapintható, a magyar társadalom pedig nem rugalmas, nem szereti a változást, inkább elvan a szarkupac tetején, mint hogy lemásszon onnan, és önálló életet éljen. Kis túlzással persze. Az, hogy megmondják az embereknek, mit kell tenni, egyfajta látszólagos bizonyosság érzetét kelti, biztonságnak gondolhatja az állampolgár ebben a változó világban.Ezért kellenek ellenségképek, jókra és rosszakra osztani mindent. Így egyszerűbb a választás. 12 éve alatt nem tudott a kormány egy programmal előhozakodni. És lám, nyernek, mert elég a migráns, meg Gyurcsány meg háború. 

Az értelmiséggel választást nyerni nehezebb, mint a néppel. Meg kell nézni a kommenteket, kik istenítik a Fideszt. Melyik társadalmi rétegből és főleg melyik korban levők ezek az emberek. Nagyon remélem, hogy Magyarország nem vesztette el teljesen az eszét, és van egy réteg, egy nagy halmaz, amely bizonytalan, és inkább a változás mellett, az értelem mellett szavaz. Bízom bennetek! El kell vinni még egy embert legalább. Inkább kettőt. Egyik veszekedés, vita sem hiábavaló, előbb utóbb a tájékozatlanabbak is észreveszik, mi folyik a Fidesz kormányzás alatt, és akkor végre az ország fellélegezhet!

Régen programokat lehetett összeütköztetni, és akinek jobb ötletei voltak, vagy ugye többet ígért, jót ígért, az megnyerte a választásokat. Most ez nem elég. MZP bebizonyította Hódmezővásárhelyen, hogy igenis lehet úgy politizálni, hogy betartod az ígéreteidet. Mi a Fidesz programja? Tudjuk? Az ellenzéknek van. Feketén-fehéren. Orbánék pedig amőba agy szintjén kommunikálnak: migránsok, gyurcsányozás és most a háború. 

És akkor itt ismét megragadnám az alkalmat, hogy leírjam: ennél gusztustalanabb, szánalmasabb kommunikáció nem létezik. A seggnyaló és Orbán előtt térdelő 888, origo és a többi szenny naponta többször leírja, hogy Orbán a békét, MZP a háborút pártolja. És nem az a gond, hogy ez ordas nagy hazugság, nem az a gond, hogy soha a büdös életben nem mondott ilyet MZP, és ezért jó sok sajtópert fog nyerni, hanem az a legnagyobb gond, hogy vannak olyan szintű szavazók, akik ezt elhiszik. Szépen kérek mindenkit, szánjon rá 15 percet még a héten egy Origo vagy 888 “szintű” oldal olvasgatására. Ajánlom a kommentszekciót. Emberek, a legalja van ott. Olyan szintű gyűlölet, olyan szintű sötétség, hogy nem hiszem el, hogy bármely ismerősöm ilyenekkel akar közösködni. 

Vasárnap választások lesznek. Hosszan lehetne írni a politikáról, de a lényeg inkább a párfordulásom volt. Nálam nagyobb Fidesz- és Orbán-fanatikus nem nagyon volt, és most mégis tiszta szívből remélem, hogy eltakarodnak az ország éléről. A fiatal Orbán Viktor szemen köpte volna a mait, ebben biztos vagyok…

Nem szabad elhinni semmit, egyik közvéleménykutató cég adatait sem. Meg kell fogni a családot, nagyistól, apóstól, szomszédostul, és oda kell rakni az ikszet MZP mellé, különben – és ebben egészen biztos vagyok –  Magyarország visszafordíthatatlanul megindul a pusztulás ösvényén. 

Ne hagyjuk! Hajrá, MZP, hajrá, Magyarország!

Ha érdekesnek találtad az írást, kérlek oszd meg, hogy több emberhez eljusson. Minden ember számít. Ha csak egy ember emiatt máshogy szavaz, vagy elmegy szavazni, már megérte. Az elképesztő médiauralom miatt a legtöbb ember nem látja az igazságot. NEM ostoba a legtöbb ember, hanem egyszerűen csak tájékozatlan, mert sokszor esélye sincs hallani az igazságot.