Ingyen buli vagy emancipáció?

Több napja szinte kikerülhetetlen beszéd- és vita témát szolgál egy bizonyos Teczár Szilárd nevezetű egyetemista hallgató, akinek tulajdonképpen annyi „bűne” van, hogy  nehezményezte, hogy a Doboz elnevezésű szórakozóhelyen a nőknek nem kell belépőt fizetni, míg a férfiaknak ezer forintba kerül ugyanez a szolgáltatás. Az illető úriember, aki egyébként a Hallgatói Hálózat aktivistája, először az ombudsmannál járt, onnan elutasították, mivel nem állami intézményről van szó. Ezután a Helsinki Bizottságnál járt, ahol egyetértettek az állításaival. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság végül azt a határozatot hozta, hogy a fent nevezett szórakozó hely szüntesse be a kifogásolt gyakorlatot. Az ügy természetesen precedensértékű lehet, és igencsak megosztotta a társadalmunkat.

Nem tisztem védeni Teczár Szilárdot, nem ismerem, és mint már több esetben kiderült, meg tudja védeni magát. Az biztos, hogy aki ilyenre fordítja az idejét és energiáját, valamint kiteszi magát annak, hogy legalábbis megosztó lesz, annak jobbam meg kellene tanulnia érvelni. Ha csak arról lenne szó, hogy ez negatív diszkrimináció, mint ahogy ez elvitathatatlan, tehát törvénytelen, akkor itt nincs mit tenni. Elég az emberei jogokat, az Alaptörvényt idézgetni érvként. De ő tovább ment, és azt állítja, hogy a szórakozóhelyek azt üzenik a nőknek, hogy passzív nyeremények, akiket a cselekvő és fizetőképes férfiaknak meg kell szerezniük. Valamint azt jelenti ki, hogy ez a rendszer szociológiailag azért nem jó, mert azokat a nemi szerepeket és beállítódásokat erősíti, hogy a férfiak azért járnak ilyen helyekre, hogy nőket szedjenek fel, és a szórakozóhely az ingyenességgel rendelkezésre bocsátja őket.

Véleményen szerint az utóbbi okfejtések kicsit kacifántosak és nyakatekertek, hovatovább badarság, ezért inkább maradjunk a diszkrimináció témájánál. A Doboz (és a legtöbb szórakozóhely) pénzt kér a belépőért a férfiaktól, a nők esetében viszont eltekint attól. A szórakozóhelyek ezen viselkedése már megszokott, hiszen ha sok a nő, akkor a pasik is mennek. Minél több a nő, annál keresettebb lesz a hely az ellenkező neműek számára is. Már most leszögezném, nem az ezer forinttal van a gond, hanem az elvvel, és itt határozottan egyet kell értenem Teczár Szilárddal. Én, mint férfi, ugyanazért a szolgáltatásért fizetek, amiért a nő nem fizet. Hogy egy forinttal többet vagy tízezer forinttal többet, az jelen esetben részletkérdés. Senkit sem érhet károsodás vagy előny a nemük miatt. Nagyon remélem, hogy ez mindenki számára elfogadható alapelv. Senkit sem érhet hátrány a bőrszíne, nemzetisége, vallása, neme vagy politikai meggyőződése miatt. Tegyük fel a következő kérdést magunknak: helyén való-e az, hogy a zsidók 1000 forintot fizessenek, a keresztények semennyit vagy fordítva? Mit szólnánk ahhoz, hogy ha a fehér embereknek 1000 forint lenne a belépő, a többi bőrszínűnek pedig ingyenes lenne a belépés, vagy fordítva. Mi szólnánk ahhoz, ha a fideszeseknek 1000 forint lenne a belépő, de a balosoknak semennyi, vagy fordítva? Ez esetben felszisszennénk-e? Ha nem, akkor sürgőse tessék elhagyni az demokratizált világot, ha pedig a válaszunk igen, akkor mi is a kérdés? Van-e különbség, hogy férfi vagy nő között teszünk különbséget, és/vagy fehér vagy néger, esetleg hetero vagy meleg között. Véleményem szerint nincs különbség. Mindegyik diszkriminációnak minősül, amennyiben valamelyik csoport előnyt élvez csak azért, mert annak született, ami, vagy azt vallja, amit.

Ha a fent említett részen elgondolkodtunk, akkor rátérhetünk egy másik kérdésre. Éspedig: helyes-e engedni a diszkriminációt csak azért, hogy valakinek gazdasági haszna legyen? Véleményen szerint nem. És a szórakozóhelyeknél elsősorban azért bevett szokás a nők ingyenes beengedése a buliba, hiszen akkor még több férfi szeretne ott szórakozni, ami még több pénzt jelent. Egyrészt a belépők esetében, másrészt a pultnál. Sokan felvetették, miért is fontos ez, hát nem ez a legégetőbb problémája hazánknak. Ez utóbbival nem is vitatkoznék, de nehogy már elvegyük valakitől azt a jogot, lehetőséget, hogy az elveiért harcoljon. Többek között Lincolntól is megpróbálták, ő inkább úgy gondolta, hogy a rabszolga is ember, és őket is megilletik bizonyos jogok.

Továbbvinném a fenti gondolatmenetet. Kell-e a nőknek belépőt fizetni múzeumba, állatkertbe, vidámparkba stb. Kell. Akkor miért ne kellene egy szórakozóhelyen fizetniük?! Rengeteg nő ismerősöm van (hála az égnek), és náluk is nagy a megosztottság. Egyik fele „hisztizik” a döntés vagy az elv ellen. Könyörgöm, akinek 1000 forint megterhelő, az ne menjen bulizni. Sminkre, rucira, taxira stb. több elmegy. Amúgy is mindig lesznek pasik, akiket „le lehet húzni”, nem kell aggódni. A másik része a nőknek felfogja, hogy ez a helyzet tényleg abszurd, és egyébként is természetes nekik, hogy ha valamit szeretnének, fizetnek érte, illetve nem várják el, hogy mindent a pasi fizessen.

Egyébként a Doboz nevezetű szórakozóhely érvelése is kicsit infantilis. Érvelésük szerint: „amíg ugyannyit kértek a férfiaktól és a nőktől, a sorban álló férfiak folyamatosan félrelökték a nőket. A biztonságiak viszont az utcán nem tudtak közbeavatkozni, úgyhogy az egyetlen megoldás az volt, hogy a nőket „kiszedték” a sorból.” Na, ennél azért okosabbat is kitalálhattak volna. Én a helyükben meglovagolnám a hirtelen jött figyelmet, és jól megszedném magam. De nem vagyok Doboz. Egyébként bírságot nem kell fizetniük, és ez így helyes.

Van egy másik, mondjuk így, mellékzöngéje ennek az ügynek. Méghozzá az, hogy az emberek mennyire nem tudnak érvelni. Figyelemmel kísértem rengeteg „vitát”, nem egyszer olvasom: mit akar ez a hülye gyerek? Nem tök mindegy neki?  Amúgy is hogy néz ki? Biztos buzi” stb. Én örülnék, ha eljutnánk odáig, hogy az emberek értékek mentén tudnának vitázni, eszmét cserélni, érdeket ütköztetni stb. Az, hogy ő mit gondol, mit vall, annak semmi köze ahhoz, hogy hogy néz ki, milyen a haja, tud-e beszélni, vagy milyen a nemi identitása.

Szomorú, hogy Magyarország egyik leghallgatottabb rádióműsorában burkoltan le lehet buzizni valakit, csak mert más véleményen van, mint a műsorvezető. Az, hogy Sebestyén Balázsnak mi a véleménye, az egy dolog. Az, hogy ő nem tud érvelni, nem tud értelmesen vitázni, az nem csak az ő fogyatékossága, hanem azé is, aki foglalkoztatja. Az, hogy ez az ember, hogy úgy mondjam, „celeb” lehet, egy sztár a mai világban, az pedig egyenesen a társadalom kritikája. Itt linkelnék egy videót, kiről is beszélünk:

http://www.youtube.com/watch?v=2ewL4W5gQ40

Igen, igen, vicces, hogy ekkora tahó valaki. Persze az igénytelenség odáig fajult kis hazánkban, hogy én már semmin sem lepődöm meg. Biztos lesz olyan, aki a pártját fogja, lelke rajta.

Még egy rövid ideig visszatérve az eredeti gondolatra: nekem nagyon úgy tűnik, hogy az a bizonyos emancipáció csak addig jó egyes nőknek, amíg csak a kellemes oldaláról ismerik meg. Én úgy gondolom, minden ember egyenlő, legyen az nő, férfi, zsidó, arab, keresztény, cigány, realos vagy barcás, hetero, biszex vagy meleg, balos vagy jobbos; nekem az számít, ő maga milyen ember, nem az, hogy milyen a származása, identitása stb. Számomra felfoghatatlan, hogy hogyan lehetséges másképp gondolkodni az emberekről.

Ugyanakkor – és ez legyen a végszó – nem szabad összekeverni az emancipációt az udvariassággal. A nőt megilleti, hogy a férfiak udvariasak legyenek velük, csakúgy, mint az idősebbek esetében. Az emancipáció, az egyenlő bánásmód nem azt jelenti, hogy a férfiak parasztok lehetnek. Hiszen ne feledjük, egyenjogúság ide, diszkrimináció oda: ők a gyengébbik nem.