Hosszabb regények olvasására nehéz rászánni magunkat. Tudja az ember, hogy nagyjából mennyi idejét veszi el az olvasás, és nem szívesen pazaroljuk a drága időnket rossz regények olvasásával. Ken Follett Katedrálisáról jókat hallottam, valamint a végső lökést az adta, hogy az egyik kereskedelmi csatorna műsorára tűzte a mini-sorozatot, amely a könyv filmfeldolgozása. A sorozatot meg szerettem volna nézni, ugyanakkor nem szoktam úgy megtekinteni valamit, hogy nem olvasom el az alapművet.
Ken Follettről tudni illik, hogy brit író, aki bestsellerek tucatjait írta meg. A Katedrális c. monumentálisnak mondható regényét 1989-ben írta meg. Tőle nem megszokott módon a cselekmény a középkorban játszódik, a 12. század Angliájában. A mű cselekményét leírni szinte lehetetlen, több szálon fut, több évtizeden keresztül. A legfontosabb tény természetesen ismert: egy katedrális építése körüli bonyodalmakat mutatja be a regény, generációkon, emberi sorsok, személyek felemelkedése, drámája és adott esetben bukásán keresztül.
Bevallom őszintén, Ken Follettől ez volt az első regény, amelyet olvastam, így más alkotásaival stílusjegyeiben nem tudom összehasonlítani. Ami a regény olvasása közben első sorban feltűnt, és egyben magával ragadott, azok a részlet gazdag leírások. Több helyen megírták, hogy a regény néhol nem tükrözi hűen az adott kort. Nem vagyok történész, és a középkori angol történelmet sem ismerem annyira, mint kéne, azt viszont tudom, hogy olvasás közben teljes mértékben átadtam magam a miliőnek. Olyan részletes, pontos leírást alkalmaz Follett, hogy nem volt nehéz ott állni egy középkori kolostorban, piacon, kastélyban stb. A szereplőkkel történt eseményeket pedig úgy rajzolta meg, hogy amikor éheztek, az én hasam is korgott, éreztem a kocsmák bűzét, hallottam a gyapjúvásár morajlását, vagy harci jelenetek alatt a pengék csörrenését. Az író saját bevallása szerint alapos kutatómunkát végzett, amelyet én teljesem mértékben hitelesnek tartok. Ilyen alapos munkát csak így lehet létre hozni. Szokásjogok, vallási szertartások, korabeli öltözékek, épületek, felszerelések leírása engem mindvégig lenyűgözött, és sokszor nehezen szakadtam ki abból a világból, amely elém tárult.
Egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy Follett a regény élvezhetőségét nem tartja fent végig azonos szinten. A könyv négyötödénél nekem úgy tűnt, hogy elfogyott az író ötlettára, ennek ellenére van még mondanivalója. Az utolsó 150 oldal nem sikerült olyan élvezetesre, mint azt megelőző oldalak, az olvasó is elveszíti motivációját, hiszen szinte minden a helyére került már addigra.
A negatív kritika után még néhány pozitív. A karakterek viszonylag „fekete-fehérre” vannak rajzolva, vagy jó, vagy rossz, viszont néhány szereplő egészen zseniálisra sikeredett. Számomra abszolút kedvenccé vált Fülöp perjel, aki immáron a világirodalom egyik legszimpatikusabb karakterévé lépett elő képzeletbeli rangsoromban.
Ha elolvasunk egy regényt, kicsit gondolkodunk rajta, elhelyezzük azt olvasmányaink között, eldöntjük tetszett-e vagy sem. A Katedrális olvasása után szomorúan nyugtáztam, hogy új könyv után kell néznem, hiszen befejeztem. Nehéz volt elszakadni a történettől, a helyszínektől és főleg a több száz oldalon át megismert szereplőktől. Ennél pozitívabb kritikája pedig szerintem nem lehet egyetlen irodalmi alkotásnak sem.
Kenn Follett klasszikus művét mindenkinek ajánlom, aki szereti az izgalmas, igényes műveket. A regény olvasását követően azonnal el kezdtem nézni az egyébként Magyarországon készített mini sorozatot. Természetesen a sorozat megtekintését csak a könyv olvasása után ajánlott megejteni.
Ken Follett: A katedrális 10/10
Ken Follett: A katedrális (filmadaptáció, mini-sorozat)
(Spoilerveszély)
Általánosan bevett szokás, hogy a világhírű regényeket filmre álmodják. Ezek közül a legtöbb meg sem üti az alapmű szintjét, amelyre legjobb példa talán a nem is olyan régen bemutatott Da Vinci-kód. Csupán néhány filmes feldolgozás nyújt pozitív filmélményt a regény elolvasását követően is. Számomra ilyen Tolkien Gyűrűk ura –trilógiája vagy Ellis Amerikai pszichója.
A katedrális című regényből készített mini-sorozatot nem rég mutatták be hazánkban. Miután kiolvastam, kiélveztem Ken Follett remekművét, megnéztem azonnal az abból készült adaptációt. Félve kezdtem el, pont a bevezetőben említettek miatt, de szerencsére nem kellett csalódnom. Ahogy várható volt, sőt már természetes is, a film sok mindent kihagy, lerövidít, így nem lepődtem meg azon, hogy a regényben levő időbeli ugrásokat a sorozat rendezője, Sergio Mimica-Gezzan nem mindig veszi figyelembe. Talán három nagyobb időbeli ugrás van,, de ezek közül egyik sem zavaró.
A „vásznon” megjelenő karakterek ábrázolása lepett meg a legjobban. Vagy Ken Follett írta le tökéletesen a regényszereplőket, vagy az én fantáziám kifogástalan, de a szereplők nagy része úgy nézett ki a filmen, ahogy én azt elképzeltem. Aliena, Fülöp, Jankó, Tamás vagy a Waleran mind-mind hűen visszaadták képzeletem által „látott” alakokat. Két helyen nem éreztem tökéletesnek a választást. Az egyik William, akivel csak annyi „bajom” volt, hogy az első percekben túlságosan vöröses volt a haja (hirtelen zavaró tényező), a másik pedig az anyja, Regan, akinek arcától hemzsegő sebeit durvábbnak gondoltam.
A film nagy részét hazánkban vették fel, így nagy örömömre szolgált, hogy felfedezhettem Sástót (Aliena és Jankó találkozása). A sorozat kritikus része talán az effektek kapcsán kerülhet szóba. A csatajelenetek elég gagyira sikeredtek, legtöbbször óriási vérfröccsöket láthat az ember,de például vágást egyet sem, ezek kicsit eltúlzottak, hatásvadászok. Ráadásul úgy tűnt, hogy mindhárom csatát, amely szerepel a képernyőn, ugyanazon a réten aratták… A másik hiba talán kisebb, a várakról, a katedrálisról és néhány épületről lerí, hogy csak „odavetítették”, szerintem szabad szemmel is lehet látni ezeket, amely néha megmosolyogtató volt.
A film színészei ugyanakkor jól produkáltak. Több ismertebb színészt is felvonultat a Katedrális. Donald Sutherlandet (Bartholomew) senkinek sem kell bemutatni, viszont őt hamar „kiírják”. Az Alienát játszó Hayley Atwell a nemrég bemutatott (és amúgy pocsék) Amerika kapitányban tűnt fel. Ian McShanet, mint Waleran (a leggonoszabb karakter) a Karib-tenger kalózaiból ismerhetjük. Az egyik legfontosabb szereplőt, Fülöp perjelt Matthew MacFadyen játssza, aki a Büszkeség és balítéletben már bizonyított, valamint a most mozikba kerülő Három testőrben is szerepet kap. Egyénként szerzetesruhában és azzal a hajjal kiköpött fiatalkori Tom Hanks-hasonmás. Tamás fontos karakter még, őt Rufus Sewell alakítja, akit az Utolsó órában c. sorozatban, vagy a Lovagregényben láthattunk többek között. Őket sorolnám az ismertebb színészek közé, de a többi szereplő is kitesz magáért. Eddie Redmayne (nomen est omen :)) játssza Jankót, míg a „rosszak” vezetőjét, Williamet David Oakes alakítja.
Arra számítottam, hogy a könyvben leírtak közül sok mindent kihagynak, azt viszont nem gondoltam volna, hogy nagy mértékben bele is nyúlnak a történetbe a forgatókönyv-írók. Ezek közül voltak olyanok, amelyek határozottan jobbak, életszerűbbek voltak. A nagyobb eltéréséket próbáltam kigyűjteni:
Ami tetszett a könyvhöz képest:
– Jankó harcol Valterral a kőfejtőnél
– William megöli az anyját
– Jankót meg akarják mérgezni
– Cutbertus és testvérének szálai
– Walter és Richard párharca
Ami abszolút nem tetszett a könyvhöz képest:
– a katedrális leégésénél Tamás nem segít Fülöpnek
– Fülöp perjelségtől való megfosztása (teljesen felesleges)
– Remigius túlzóan gonosz
– Willim és anyja kapcsolata (ödipális konfliktus, teljesen rossz döntés volt szerintem beletenni ezt)
-William kastélyának elfoglalása túl rövid és egyszerű volt
– Alfréd halála (úgy ahogy van az egész szál)
Ezek a különbségek egyébként más-más érzést adnak az embernek, akár a cselekménnyel, akár a személyekkel kapcsolatban. Kíváncsi lennék, hogy Ken Follett milyen hamar fogadta el ezeket a változtatásokat.
Mindent összevetve a mini-sorozatot élvezni fogja mindenki, aki elolvasta a regényt, ugyanakkor nehezebb lesz azok számára, akik először az adaptációt tekintik meg. A könyvhöz képest persze úgy érzi az ember, hogy ez „össze lett csapva”, pedig nincs így. Egészen egyszerűen ennyi cselekményt, ármányt, drámát nehéz szűk 500 percben sűríteni, ehhez képest a végeredmény jónak mondható.
A katedrális (sorozat): 9/10
Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=GSa6AhEWebA