Terveztem egy hosszú írást a kialakult helyzetről, de Borsos Attila a szakmai részét írta le tökéletesen, míg Vass Gábor a 24.hu cikkében beszélt kendőzetlenül a magyar valóságról. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy arra csak röviden reflektálnék, de egyelőre nem ebben az írásban.
Az én fő “témám” a kézilabdát körbevevő legfőbb közeg, vagyis a politika lesz. Megmondom őszintén, sokszor gondolkodtam már, hogy kiírjam magamból ezt a részt, de valahogy mindig ódzkodtam tőle. Németországban élek, és nem tervezek hazaköltözni, ezért akár korábban is írhattam volna ezekről a dolgokról, de az ember nem szívesen megy bele ilyen témákba. Azonnal leszögezném: nekem mindegy, hogy a bal oldal, a jobb oldal, vagy bármely más politikai résztvevő alkalmatlan bizonyos feladatok ellátására. Az írás nem politikai megfontolásból vagy indíttatásból készült.
Miért okoskodik Németországból? Ez szokott lenni az első kérdés ilyenkor, és a válaszom, azon kívül persze, hogy figyelemmel kísérem nem csak a világ, hanem a magyar kézilabdázást, hogy mert van összehasonlítási alapom. Eddig volt szerencsém három országban dolgozni, és van némi rálátásom, hogy hogyan működnek normálisan a dolgok. Azért mert külföldön vagyok, még magyar maradtam, és természetesen szorítok a magyar kézilabda sikeréért, és szívszorító látni, hogyan haladunk visszafelé.
Fejétől bűzlik a hal
Ez a fő mottója egyébként az egész magyar közegnek, és most a legmagasabb szintekre evezünk. Az MKSZ 2015-ben választotta meg Kocsis Mátét elnöknek. Ezzel alapvetően nem az a legnagyobb baj, hogy egy, a kézilabda sportágban semennyire nem jártas ember került egy elnökség élére. Egy szövetség vezetéséhez nem kell tudni kapura lőni, védekezni, esetleg edzést tartani. A legnagyobb baj, hogy egy politikus került elnöki pozícióba, aki szemmel láthatóan teljességgel alkalmatlan a sportág vezetésére. Nem egyedi ez sajnos a magyar sportban. Németh Szilárd például simán legyőzte az elnöki posztért való küzdelemben a birkózószövetséget 23 évig irányító, olimpiai bajnok Hegedűs Csabát. Politika…
Úgy gondolom – és a világ országainak többségében is így gondolkodnak.-, hogy politikusnak NINCS helye egy szakszövetségnél. Az már csak hab a tortán, hogy Kocsis 2010 novemberében a Ferencvárosi Torna Club alelnöke volt előtte, 2011. január 13-án pedig az FTC női kézilabda-szakosztály elnökségi tagjaként vállalt tisztséget, így pártatlannak abszolút nem lehet nevezni. Ennek fényében nem meglepetés, hogy a koronavírusos csonka évben – teljesen igazságtalanul – úgy döntött az MKSZ, hogy nem az egyébként jobb pozícióban levő Siófoknak ad lehetőséget a BL-ben indulni, hanem a Ferencvárosnak. Lehet, hogy nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, hogy a Siófok – mondjuk így – koporsójában ez volt az első szög. A Siófok is megér egy misét, de azt esetleg egy másik írásban.
Kocsis Máté a szövetség élén elkövetett hibáiról az írás későbbi részében lesz szó. Elképesztő, de Fidesz frakcióvezetője már majdnem hét éve vezeti az egyik legfontosabb sportági szövetséget, mindezt eredménytelenül. De hogyan kezdődött minden?
Mondjuk úgy, Kocsis Mátét a semmiből találta ki a Fidesz és a támogatói kör. 2015-ben elindult az MKSZ elnöki posztjáért. Világversenyeken éremeséllyel induló válogatottakat, a meglévőnél szélesebb utánpótlásbázist, infrastrukturális fejlesztéseket és a sportág eddiginél hatékonyabb népszerűsítését szerette volna elérni, ez szerepelt a pályázatában. A – saját bevallása szerint – soha az életben nem kézilabdázott Kocsis ellenfele Farkas Ágnes volt. Az a Farkas Ágnes, aki egyébként olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok kézilabdázó, 206-szoros válogatott. Farkasnak esélye sem volt, és magától értetődően azt sem jelentem ki, nem jelenthetjük ki, hogy Farkas Ági – csupán a játékosmúltja miatt – jobb elnök lett volna.
Fotó: MKSZ
53:1 arányban Kocsist jelölték előzetesen, az az egy Farkas Ágnes volt. A szövetség sajátos szabályainak megfelelően csak az akkori polgármesterre lehetett szavazni. Kocsis kezdeményezte, hogy “ne legyen one man show”, Farkas Ágnesről is szavazhassanak, de ezt nem támogatták a küldöttek. Pedig annyira elő volt készítve minden, hogy Farkasnak esélye sem lett volna, de biztosra mentek. Végül csak egy voksolás volt, Kocsis ellen senki nem szavazott, két tartózkodás volt, a többi támogató igen. Megválasztása után Kocsis sajnálkozott, hogy csak rá lehetett szavazni, az ő demokratikus felfogása szerint jobb, ha van ellenjelölt.
Hogy magának Kocsisnak milyen ambíciói lehettek egy szövetségi posztra, azt nehéz megfejteni, ezzel kapcsolatban a lehetséges válaszokat idézném:
- jár az elnök úr megszólítás
- lehet utazni Európa-, világbajnokságra, olimpiára
- díjakat lehet átadni
- egyre több pénz áramlik a szövetségekbe, a kézilabdába is ömlik a társasági adó, azt is el kell költeni
A sportszövetség persze abban bízhat ilyenkor, hogy sok pénz érkezik a számlára, és így mégiscsak könnyebben lehet bejutni Orbán Viktorhoz.
“Nagyszerű jövő előtt áll a kézilabda, és az ország egyik legnépszerűbb sportjának szolgálói lehetünk”
– nyilatkozta. Nos, most már le lehet vonni a megfelelő konzekvenciákat. Ez pedig számomra teljesen egyértelmű: Kocsis Máté tevékenysége nem hogy elégtelen, de aggályos is a honi kézilabdázás számára.
A Fidesz révén elképesztő mennyiségű pénz áramlott a sportba, így a kézilabdázásba is. Ezt nem csak úgy kell érteni, hogy az előző ciklusokhoz képest, hanem világviszonylatban is. Kedvenc sportágunk kiemelt helyen van a polcon, a TAO révén embertelen pénzek jutottak a szövetségnek is. Csak becslések vannak, amelyek szerint 230 milliárd forintot kapott a sportág; 2011 óta. 230 milliárd!
A pénzek elherdálásán kívül is voltak, vannak sajnos problémák a szövetség működésében, ezeket megpróbáltam összeszedni, ha valami kimaradt, írjátok meg bátran!
Nagy és Pálinger
A szövetségben posztot kapó alelnökök, vagyis Pálinger Katalin és Nagy László munkássága is igen megosztó. Az kijelenthető, azért mert valaki klasszis játékos volt, még nem biztos, hogy megfelelő és alkalmas sportvezető válik belőle. Ezt Nagy és Pálinger már többször bizonyította.
Nagy Lászlónak nemrég fegyelmi tárgyalása volt (ahol felmentették), és az utóbbi időben inkább a Veszprém – viszonylagos – sikertelensége és az új barátnője miatt szerepelt a címlapokon. Az hogy az általa vállalt tucatnyi pozíció mennyire aggályos, arra szerintem teljesen felesleges kitérni. A szerepei teljesen összeférhetetlenek egymással. Egy klubcsapatnak és egy válogatottnak teljesen más prioritásai vannak, teljesen más eszköztárral és lehetőségekkel. Szerintem egy klub és egy szövetségi is egész embert kíván ezekben a szerepkörökben.
Pálinger Katalin pedig sajnos egyszerűen beállt a sorba, amely arról szól, hogy sok vezető azt gondolja, hogy elegendőek a közhelypuffogtatások, és a kézilabdát szeretők befogják a szájukat. Az egykor világklasszis kapus sajnos nem egy kommunikációs géniusz, olyat is mondott nem is olyan rég, hogy “ha mindenki játszana mindenkivel a vébén, azt gondolom, a 6-8. hely környékén végezne a magyar válogatott.” Akkor azt is mondta, hogy majd jövőre nagyot fogunk dobbantani. Ebből persze semmi sem lett. Az pedig számomra sportágtörténeti verbális mélypont volt, amikor Kirsner Erikával egyetemben élő adásban kis túlzással leostobázta Aszma el-Gaui-t, amikor a kérdező azt firtatta, hogy nem kellene-e esetleg a legjobb beállóval elindulni a megmérettetéseknek. De Pálinger és Kirsner odáig is eljutottak anekdotázásainak közepette, hogy bizony mégiscsak meg kellene nézni, hogy mit csinálnak jobban nálunk a norvégok vagy a franciák. Nagy László egyébként viszonylag jól kommunikál, de Pálinger Katalin minden stúdiófellépése, megnyilvánulása felér egy kabaréval.
Fotó: MKSZ
Ok, nem a legszerencsésebb emberekre bízta Kocsis az alelnöki posztokat, de mik voltak még az elmúlt hét év baklövései?
Rasmussen
A Rasmussen-üggyel kezdeném, amely tökéletesen bemutatta az MKSZ amatőrségét. A dán szakemberrel először hosszabbított a szövetség, négy évvel!, majd röviddel ezután szerződést bontottak vele. Ennél az eseténél is olyan szintű kommunikáció volt, amely után máshol fejek hullottak volna. Magyarország nem ilyen ország. Ne feledjük: ahhoz, hogy a női kézilabda-válogatott kint lehetett az olimpián, a Rasmussen által elért EB hetedik hely is szükséges volt. Az ügyet a BL-győztes edző bíróságra vitte, ahol bebizonyosodott, amire mindenki számított: jogellenes volt az MKSZ eljárása. Rasmussen pert nyert. Természetesen a dán fizetése és a kárenyhítés mértéke is hétpecsétes titok. Nem hivatalos adat, de kézilabdás berkekben évi 120 milliós fizetésről pusmognak…
Fotó: 24.hu
Bundázás, megvesztegetés – a hatalmi ágak összefonódása
2017-ben iratokat foglaltak le a rendőrség munkatársai a Magyar Kézilabda Szövetség székházában, ugyanis vesztegetés gyanúja merült fel, erről maga az MKSZ számolt be. A hírek szerint bundázást vizsgáltak.
„A kézilabdában régóta közszájon forgó szóbeszéd szerint egyes, jellemzően a kieséstől fenyegetett klubok kérésére a játékvezetők alkalmanként befolyásolhatták a mérkőzések végkimenetelét. Kocsis Máté, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke ezt jelezte a rendvédelmi szervek felé, és kérte a közbenjárásukat az ügy tisztázása érdekében”– olvasható a közleményben, amely leszögezi, a nyomozás eredményének függvényében az ügynek személyi és egyéb konzekvenciái is lehetnek, mindaddig azonban, amíg ennek ellenkezője bizonyítást nem nyer, az MKSZ vélelmezi az eljárás alá vont személyek ártatlanságát. A vicc az egészben, hogy a gyanú szerint klubvezetők, edzők és bírók mérkőzéseket befolyásolhattak a női élvonalban anyagi ellenszolgáltatásért cserébe – vagyis bundáztak, mégsem lehet őket – egyelőre – száműzni a sportágból. Tehát nem történt az ég világon semmi, azóta sem tudhatjuk, hogy mely mérkőzéseket bundázták meg, és hogy tart-e még egyáltalán. A fáma szerint a bundázó játékvezetők nemhogy meccseket vezethettek továbbra is, de van amelyik magasabb pozícióban tevékenykedik… Részletesebben is
A demokrácia egyik lényege, a hatalmi ágak szétválasztása, ebben a tekintetben a Magyar Kézilabda Szövetség közege abszolút leképeződése a mai magyar valóságnak. Hogyan lehetne hitelesen eljárni szövetségi ügyekben, ha egy kormánybeli politikus az elnök? Eldöntheti adott esetben, hogy mit vizsgáljanak, és mit nem. Ha valaki jól fekszik, más bánásmódban részesül, mint az, aki nem nyel le mindent. Ami a legszomorúbb, hogy azt érzem, hogy az emberek kezdenek belefásulni ebbe az egészbe. Az ingerküszöböket sem éri el az, ha valaki lop, csal, hazudik, mert sosem történik semmi. Magyarország egy következmények nélküli ország, és az MKSZ egy következmény nélküli intézmény.
Vranjes, kudarcok
Neki és persze az MKSZ-nek “köszönhetjük” egyébként Ljubomir Vranjest is. A svéd szakember finoman szólva sem volt jó választás a válogatott (és a Veszprém) élére. 2018-ban azt nyilatkozta Kocsis, hogy az alapvető célkitűzés, hogy hat mérkőzést játsszon a csapat, de természetesen minden plusz sikernek örülünk. Azt találta mondani a rendkívül rosszul sikerült EB előtt, hogy: “Rendkívül fontos, hogy a sok fiatal játékos minél több tétmeccsen minél több időt tudjon a pályán tölteni”. Szakmai berkekben azóta röhögnek ezen a kijelentésen. Vranjes fizetése sem publikus.
Fotó: Koncz György
A svéd szakember egy német podcastban beszélt a magyarországi állapotokról. Elmondása szerint olyat még sehol sem tapasztalt, mint nálunk. Találkozott Orbán Viktorral, aki szerinte mindenről tudott, képben volt a helyzettel. A kézilabda és a politika egészségtelen összefonódásának bizonyítéka egy másik podcast, amely Kentin Mahéval készült. A francia válogatott és a Veszprém irányítója elmondta, hogy Mészáros Lőrinc, vagyis a “pénzember” (Mahé saját szavai) többször volt már az öltözőben. Mindenki döntse el, mennyire természetesek ezek a dolgok a világban…
A HVG és a mundér becsülete
Aztán volt itt egy pengeváltás a HVG-vel is, amely viszont tökéletesen megmutatja, milyen fogalmatlanul állnak egy-egy szituációhoz az MKSZ prominensei, élükön természetesen Kocsis Mátéval. A médiáról, és a lehetetlen helyzetekről a harmadik részben fogok írni. Nyilván mindenki tudja, hogy a sportsikereket és kudarcokat a különböző oldalak úgy tálalják, ahogy az olvasóbázisnak (értsd: szavazóbázisnak…) a legjobban megfelel. Ezért foghatta az egész kudarcot a játékvezetőkre a kormánybarát Origo, és azért támadott többek között a HVG.
A HVG egyik írója az olimpia előtt a magyar kézilabda történelmi mélypontjáról írt, amire Kocsis Máté és az hű fegyverhordozók lelkesen reagáltak. Szerintem ez az a rész, amely tökéletesen megmutatja, mi a helyzet valójában, és hogy mennyire amatőr módon látják a dolgot az illetékesek.
“A közelmúlt megkérdőjelezhetetlen és kimagasló sikerei aztán elnémították ezeket a kliséket, melyeket eredetileg is kizárólag a Magyar Kézilabda Szövetség elnökével szembeni politikai ellenérzései miatt használt néhány baloldali újságíró. A sportban ugyanis a tények és az eredmények felülírják a véleményeket. A jelek szerint azonban ott sem minden esetben.
Jelenleg ott tart a sportág, hogy:
- a férfiak a legutóbbi világbajnokságon az 5. helyen végeztek – ez minden idők 3. legjobb vb-helyezése számukra, az elmúlt 24 évben pedig a legjobb, ami történelmi siker
- a nők 13 év után kijutottak az olimpiára (miután kétszer is lemaradtak róla) – szemben a többi között pl. a német, a dán, a román válogatottal, amely nem szerepelhet Tokióban
- az elmúlt időszakban két férfi utánpótlás-csapatunk, két különböző korosztályban (juniorok és ifjúságiak) is az 5. helyen zárt a korosztályos világbajnokságokon
- az 1998-99-ben születettek csapata 2018-ban a női junior válogatott világbajnokságot nyert
- a 2000-2001-esek 2017-ben megnyerték az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, egy évvel később ezüstérmesek lettek az ifjúsági világbajnokságon, majd 2019-ben junior Európa-bajnokok lettek
- a 2002-2003-ban született lányok válogatott csapata 2018-ban serdülő Európa-bajnok, 2019-ben ifjúsági Európa-bajnok, 2021-ben pedig junior Európa-bajnok lett
- ez utóbbival a magyar kézilabdázás történetében korábban soha nem látott módon Magyarország megvédte elsőségét egy világversenyen
- 2017-ben világbajnokságot nyertünk ifjúsági strandkézilabdában is, tehát a magyar kézilabdázás egész történetének eddigi három világbajnoki címe közül kettő az elmúlt hat évben született meg
- az elmúlt 3 év európai kupaszereplései alapján Magyarország első lett az EHF női rangsorában
- sportdiplomáciai siker, hogy rendeztünk strandkézilabda világbajnokságot, női junior vb-t és Eb-t
- idén immár hetedik alkalommal Budapest adott otthont a női Bajnokok Ligája négyes döntőnek és a rendezés joga a következő években is az MKSZ-é, illetve Budapesté
- a fentiek színvonalas megszervezése is közrejátszott abban, hogy januárban Szlovákiával karöltve férfi felnőtt Európa-bajnokságnak adunk otthont hazánk történetében először (miután pályázatunk jobbnak bizonyult a franciákénál, a spanyolokénál)
- 2024-ben női felnőtt Eb-t rendezhetünk
- 2027-ben női felnőtt világbajnokságnak leszünk a házigazdái
- az MKSZ tornacsarnokokat újít fel, kültéri pályákat épít, hogy minél többen sportolhassanak, akár amatőr szinten is
- a kiemelt tehetségek számára már gyerekkortól speciális képzési rendszert állítottunk fel.”
Ezt a nyílt levelet aláírta többek között Nagy László, Görbicz Anita, Pálinger Katalin, Ilyés Ferenc, Juhász István és Golovin Vlagyimir is. Ezt sajnálatosnak gondolom, de ez a saját véleményem.
Ha jobban megnézzük a pontokat, akkor láthatjuk, hogy már csak a mundér becsületének védelme is külön cikket érne meg. A 15 pontos “sikerlistából” hat az utánpótlással foglalkozik. Nyilván egyetértünk, hogy az utánpótlás fontos, de Magyarországon kívül kis túlzással egyetlen ország sem szentel az utánpótlás szinten nyert érmeknek túl nagy figyelmet. Sőt, ez nálunk még inkább kontraproduktív, hiszen azt hitetik el a laikusokkal, hogy azért mert megnyertünk pár világversenyt serdülő, ifi vagy junior korosztályban, ez már garancia a sikerre. NEM az. Ráadásul érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a fiatal korban rájuk pakolt teljesen felesleges eredménykényszer nem befolyásolja-e a későbbi pályafutásukat. De erről többet majd a második részben.
Gyönyörű, hogy a levél felhozza a férfiak ötödik helyét, ami egyébként valóban szenzációs volt, ugyanakkor az elmúlt 16 világverseny egyetlen valóban kimagasló eredménye. Ok, a Rasmussen-féle hetedik hely még ide sorolható, emiatt juthattunk ki az olimpiára, ami szintén egy pont, rögtön a második.
Akkor még egyszer:
Az elmúlt hét évben 16! világversenyen vettünk részt, és egy ötödik hely volt a felnőtt válogatottaink legjobb szereplése… Nem túl szerencsés módon más válogatottakat is megemlít az MKSZ, kár, hogy a németek és a dánok is előttünk végeztek legutóbb, a skandináv csapat egyenesen érmet nyert a legutóbbi világbajnokságon…
Nézzük pontosabban.
A női válogatott eredményei 2015 óta:
Világbajnokság helyezései: 2015: 11. Hely. 2017: 15. hely. 2019: 14. Hely. 2021: 10. Hely.
Európa-bajnokság helyezései: 2016: 12. Hely. 2018: 7. Hely. 2020: 10. Hely.
Olimpiai helyezések: 2016: Nem jutott ki. 2021: 7. Hely.
A férfi válogatott eredményei 2015 óta
Világbajnokság helyezései: 2015: Nem jutott ki. 2017: Negyeddöntő. 2019: Középdöntő. 2021: Negyeddöntő (Vb 5. hely).
Európa-bajnokság eredményei: 2016: Középdöntő. 2018: Csoportkör. 2020: Középdöntő. 2022: Csoportkör.
Olimpia helyezései: 2015 óra nem jutott ki
“Az elmúlt 3 év európai kupaszereplései alapján Magyarország első lett az EHF női rangsorában”. Ez a leghiteltelenebb hivatkozás, mert éppen ez az a pont, amely a legnagyobb kritikát kapja már évek óta. Milliárdok áramlanak a sportba, hogy aztán a topcsapataink tele legyenek külföldi sztárkézilabdázókkal, akik klubsikereket érnek el. Vagyis igazából csak a Győr, de a pontszámításba minden beleszámít, így a Veszprém Final Four-részvételei is. Ezt saját sikernek elkönyvelni rendkívül nagy öngól; akkor lenne csupán említésre méltó, ha ezt magyar válogatott játékosok sorával érnék el a klubcsapatok, de tudjuk sajnos, hogy ez nem így van.
A többi pont pedig a hazai rendezésekkel és az infrastruktúrával foglalkozik. Ezek is kényes pontok, mert bár rendkívül fontosak az új beruházások, hogy a sportolók megfelelő körülmények között készülhessenek, ugyanakkor abban már nem vagyok biztos, hogy kellett-e egy új csarnok nagyjából 130 milliárd forintért, amikor így is vannak gyönyörű kézilabda stadionjaink. Mindezt úgy – és minden politikai oldalt kritizálva – , hogy az egészségügyünk színvonala a béka segge alatt van, meg kell nézni, mennyi egy rendőr vagy egy tanár kezdő fizetése, és hatósági áras a csirkefarhát… Nem az a baj, hogy sok pénz mozog a sportágban, hanem a felhasználásuk aggasztó. A TAO egy jó ötlet, de a kivitelezése, követése botrányos. Szlovákia társrendező ország, együtt rendezzük az éppen még zajló kontinenstornát. A kérdés: van-e Szlovákiának 130 milliárdos új csarnoka? Mindannyian tudjuk a választ. Szomszédunk nem rendez Final Fourt évente, és a csapataiknak sincs elképesztően szép helyszínük. Tehát felmerülhet a kérdés: nekünk mi szükségünk volt rá? Gonosz nyelvek azt mondják, hogy az autokratikus államberendezkedések automatikus velejárója a sport támogatása.
„Panem et circenses”, azaz „Kenyeret és cirkuszt a népnek”, Néró római császár jelmondata tökéletesen illik ide. Már csak a kenyér hiányzik Magyarországon…
De most vissza a pontokhoz: tehát ha jól megszámoljuk, ami igazán sikernek számít, az tulajdonképpen az ötödik helyünk a listából. A hazai rendezésekre ugye ott van a “Mastercard”. Természetesen azt senki se gondolja, hogy a magyar diplomáciának köszönhetően kapja meg Magyarország ezeket a pályázatokat, ez csupán pénz kérdése. Ami pedig a magyar sportdiplomáciánkat illeti, nos arról is lehetne egy külön cikket írni…
Inkább arról kellene beszélni, hogy hol volt pár évvel ezelőtt Brazília vagy Hollandia? Hogy lehet, hogy más nemzetek elképesztő fejlődésen mennek keresztül, kvázi pénz nélkül, mi meg már egy jó ideje egy helyben toporgunk, pedig milliárdok vándorolnak a sportágba? Hol vannak az éremért harcoló férfi és női válogatottak, amelyeket Kocsis ígért? Mi történt edzőképzés gyanánt az évek alatt? Hol vannak az Európában jegyzett magyar edzők? Hova “kallódnak” el a tehetséges kézilabdázóink? Hogy lehetséges, hogy bár vannak csiszolatlan gyémántjaink, felnőtt korban nem látunk eredményességet? Mi történik a NEKA-ba pumpált pénzekkel? Mire költi Mocsai és baráti társasága a tömérdek állami támogatást? Nem látom, hogy a válogatott ajtaján NEKA-ban nevelkedett fiatalok dörömbölnének? Lenne-e NEKA és Mocsai Lajos a Testnevelési Egyetem rektora, ha nem lenne Orbán Viktorral jóban? Biztos, hogy Mocsai Tamás, vagyis a saját fia a legalkalmasabb a NEKA ügyvezetői posztjára? Hogy lehet, hogy az M4 kapta a legfontosabb közvetítési jogokat, pedig minden közvetítés egy vallatással ér fel? Hogy lehet, hogy Varga Ákos a rengeteg kritika ellenére még mindig a posztján maradhat? Egyébként is honnan jött elő ennyi megmondó ember a szakmából, és hol voltak eddig? Megannyi kérdés, de ezekre nem kapunk választ.
A hazai kézilabda-EB egy fontos és szomorú jelenségre is rámutat. Győzelmek esetén ott vannak a politikusaink a reflektorfényben; selfiek, bejelentkezések, önreklám. Amint kudarc van, abból már nem kérnek… Inkább elvonulnak, ők ott sem voltak, nem tehetnek semmiről. Kocsis Máté sem nyilatkozik, többször fordult már elő, hogy egy-egy kudarc után eltűnt, és csak alelnökökön keresztül kommunikált. Hogy megfordult-e a fejében a lemondás, arról nincsenek hírek. Hét év kudarc után szerintem ez lenne az erkölcsi minimum. Ne feledjük: a hollandok ellen a 2013-as labdarúgó-vb-selejtezőn elszenvedett 8-1-es vereség után Kocsis saját közösségi oldalán szólította fel távozásra Csányi Sándort , a fociszövetség vezérét. Hogy önmagával szemben elnézőbb az elnök úr, valamiért nem lep meg. Csányiban legalább volt annyi, hogy kiállt az emberek elé, és vállalta a felelősséget. A hét éve tartó folyamatos hibákért miért nem vállalja senki?
“Ha kihúzzák a pénzcsapot, az összes légiós elmegy. Akik eddig a semmiért kaptak nagy fizetést, azoknak hogy mondod el akkor, hogy jóval kevesebbért meg kell dögleniük a pályán? Sehogy. Lennének elképzeléseim, és megfelelő emberekkel rendet lehetne rakni. De csak óriási konfliktusok árán, és ez bizonyos érdekköröknek nem biztos, hogy jó lenne. Azt mondom, egye fene, legyen ennyi pénz a sportágban továbbra is, de akkor legyen hozzá megfelelő követelményrendszer is. De nincsen.” Vass Gábor. Mi lesz, ha nem lesz Fidesz és TAO? Sok ember száját még be lehet fogni a klubsikerekkel, a sztárok Magyarországra való importálásával, akiket hétről hétre csodálhatunk. Mi lesz azután? Egyre többen látnak át a szitán, és zavarják a magyar kézilabdás állapotok. Ilyen mértékű közutálat a vezetőink felé még szerintem nem volt. A sikertelen EB után mindenki fejét is követeli a közvélemény.
Minden idők egyik legrosszabb szereplése után csupán maguk a sportolók azok, akik korrekten, sportemberként tudtak nyilatkozni. A vezetés lapít, elbujkál, és a kommunikációs gépezet beindul: túl nagy teher, a jövőt építjük, nincs okunk szégyenkezni, a bírók a hibásak, vagyis a már megszokott, ezerszer hallott kötelező panelek és lózungok. Joseph Göbbels egyik híres idézete ugrik be:
Ha elég gyakran ismételgetsz egy hazugságot, az emberek elhiszik, és te magad is el fogod hinni.
Pontosan ezt látom most. Aki nem ért a kézilabdához, azok közül sokan el fogják hinni azt, hogy minden rendben van, csupán a bírók voltak hülyék, rossz volt a sorsolás, magas volt a vonal stb. Majd ha megint sikerekről lehet beszámolni, akkor előbújnak barlangjaikból azok, akik most nem merik vállalni a felelősséget. Kijönnek az odúból sütkérezni a dicsfényben, de csak addig, amíg tart. Ha borul az a bizonyos bili, akkor ismét eltűnnek, de sajnos nem örökre. Ebből legyen már elég!
Amikor a magyar női válogatott Németh András vezetésével csalódást keltő helyezést ért el, akkor Kocsis a következőképpen fogalmazott:
„Németh András sportszerű ember, egy szövetségi kapitánynak ilyen helyzetben pedig csak egy sportszerű lehetősége van, az, ha lemond”.
Erre csak azt mondom:
“Kocsis Máté sportszerű ember, egy szövetségi elnöknek ilyen helyzetben pedig csak egy sportszerű lehetősége van, az, ha lemond”.
A magyar kézilabdázás jövőjéért aggódók nevében is írom. Kocsis Máté mondjon le, és induljon el a megtisztulás a sportágban.
A cikk írója diplomás kézilabda edző, író, a Handballexpert oldal alapítója és főszerkesztője
A második rész a képzésről, a TF-ről, a NEKA-ról, így Mocsai Lajosról és magáról a rosszul kialakított, de drága rendszerről fog szólni. Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hanem nem tetszett, írd le, miért nem tetszett. Az érdemi viták elősegíthetik a sportág fejlődését.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kocsis_M%C3%A1t%C3%A9
https://444.hu/2017/06/08/vesztegetest-gyanitanak-a-kezilabda-szovetsegnel-hazkutatas-is-volt
https://index.hu/sport/kezilabda/2012/05/03/az_aranylabdas_leigazolas_nem_gyozelmi_jelentes/
Borítókép: Szabó Bernadett / Reuters
Türelmetlenül várom a folytatást.
Tisztelettel még volna egy kérdésem,mégpedig hogy,ha jól emlékszem a N.L nem a magyarságot választotta hanem a spanyolt anno…az akkori kapitány kikérte magának!
Az elnök úrról meg nem mondanék semmit mert,valószínű már így is meg lesz húzva a fülem.
Borzalmasnak vélem hogy,itt így működik vagy sokkal inkább nem a történet.
Ahogy mondja Jack Nicholson:
-Lesz ez még így sem!
Ez a cikk így nagyon rendben van. Ha Kocsis megy, akkor is kell egy politikailag támogatott vezető, mert a nélkül nincs erő a mindent átszövő csápok elvágásához, viszont egy ember szakmailag ezt nem tudja felvállalni. Az viszont nem kérdés, hogy stratégiai cél kell legyen a politika leválasztása. Várom a folytatást.
Nagyon jó a cikk. Minden szójával egyetértek. Kézilabdás apukaként már az utánpótlásban megtapasztalom, hogy az edzőknek be kell hódolni az egykori játékos apukák akaratának! A fiam meg szomorúan jön haza, mert labdát sem kap jóformán, csak ha szerez magánk! Szinte minden támadást egykori játékos apuka gyerekére kell játszani! Elszomorító, hogy fiatal gyerekeknél már ez megy, ahol a játék szeretete lenne a legfontosabb!
Tisztelettel még volna egy kérdésem,mégpedig hogy,ha jól emlékszem a N.L nem a magyarságot választotta hanem a spanyolt anno…az akkori kapitány kikérte magának!
Az elnök úrról meg nem mondanék semmit mert,valószínű már így is meg lesz húzva a fülem.
Borzalmasnak vélem hogy,itt így működik vagy sokkal inkább nem a történet.
Ahogy mondja Jack Nicholson:
-Lesz ez még így sem!
A cikk cinkes. Ha nincs politikus elnök, nincs pénz. Régen volt az otsh meg Farkas és Budai, ma orbán, kocsis,lalö, ha ellenzék nyer akkor más nevekkel ugyanez.
Vannak benne ellentmondások Zoli!! Elöször azt mondod, hogy Farkas Ági kézilabdás múltja miatt alkalmasabb lett volna elnöknek, majd utána azt mondod, hogy Nagy L. és Pálinger csak azért , mert nagyszerü játékosok voltak, még nem biztos, hogy jók alelnöknek (szakmai igazgatónak). Akkor ez most hogy is van? Szerintem a világon sehol nincs régi kiváló kézilabdás a szövetség elnöki posztján. Oda olyan emberek kellenek, akik pénzt szereznek a sportágnak. Az , hogy ki legyen a szakmai igazgató, aki a szöv.kapitány posztjáról dönt, az más kérdés. Vagy esetleg egy több emberböl álló szakmai csoport döntsön. Mindenképpen olyanok szerintem, akik már voltak edzök hosszú éveken át, részt vettek világversenyeken edzöként és ezáltal van tapasztalatuk (saját börükön) ilyen dolgokban. Az UP képzésünk pedig kiváló a nöi vonalon. A férfit nem ismerem. Az akadémiák olyan játékosokat képeznek, akik magasan nyerik a korosztályos versenyeket. Tehát 18 éves korig jó a képzésük. Azt azért senki nem gondolhatja, hogy 18 évesen már kész játékosnak kell lenni. A baj ott van, hogy azután a klubokhoz kikerülve nincs meg az a továbbfejlödés, ami más nemzeteknél meg van. De ne azakadémiákat szidjuk már!!!!! Persze nagyon sok dologban igazad van, de azokat nem akarom részletezni idö hiányában.
Nagyon jo iras, sok-sok igazsaggal!
Varom a tovabbi reszeket, amihez jo egeszseget kivanok!