Éppen a magyar kézilabdázás rendszerhibáiról szóló cikksorozat második fejezetét írtam este, amikor szembejött velem Kocsis Máté verbális ámokfutása. Először a Mandineren, aztán az Origón olvastam összefoglalót a sajtóeseményről.
Zártkörű sajtóbeszélgetésen elemezte a férfi válogatott Eb-szereplését a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke, a Fidesz frakcióvezetője, valamint Juhász István, a szakmai bizottság vezetője. A Origo főcímében rögtön ott a fő csapásvonal:
Kocsis Máté: “Mindenki a mi fejünket követeli – a sportvilág Nagy Lászlóét, enyémet a politika!”
Hogy ez mennyire sarkított és lebutított summázata az elmúlt napok kritikáinak, azt tudjuk. Hogy egy politikus szövetségi elnök miért megy bele szakmai elemzésekbe, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy Juhász István hogy a francba lehet bármely szakmai bizottság elnöke. Nem tudom, melyik eredménye predesztinálja erre a pozícióra, abba bele sem merek gondolni, hogy csak azért lehet ezen a poszton, mert Mocsai Lajos jóbarátja. Zárójelben megjegyezném, Juhásszal semmi gondom nincs, amikor találkoztunk, teljesen normális és korrekt volt, csupán a jelenségre hívtam fel a figyelmet, nem bántom az ő személyét.
Az igazság, hogy az emberek többségének teljesen mindegy, hogy egy adott szövetség elnöki posztján melyik oldal felé húzó politikai csinovnyik van; persze mindaddig, amíg az a szövetség jól működik, és látható eredményt tapasztalunk. Már a Kocsis Máté lemondását firtató írásomban is jeleztem: az az agyrém, hogy egy szakszövetség élén egy politikus lehet.
Kedves Kocsis Máté, nem azért követeli a fejedet bárki, mert politikailag is vállalhatatlan vagy, nem azért, mert melegen ajánlod magad, hanem azért, mert úgy néz ki, alkalmatlan vagy egy szakszövetség vezetésére. Ehhez hozzájön az is, hogy rossz emberekkel vetted körbe magad, olyanokkal, akik inkább bólogatnak, mintsem ellent mondjanak, mivel – valószínűleg – egzisztenciálisan függnek tőled. Én például inkább veszem magam körbe olyan emberekkel, akikkel egészséges konfliktus is kibontakozhat. Az érdemi vita hasznos.
Kocsis Máté saját bevallása szerint sosem kézilabdázott, most mégis szakmai kérdésekben nyilvánult meg, amely sosem sül el jól. Mert ugye az jön le, hogy
Kocsis Máté mindenhez is ért.
Nyilván eléraktak egy részletes statisztikát, gyanítom Juhász úr, hogy aztán felmondhassa azokat a pontokat, amelyekről mindenki tud. Hogy ezek a statisztikák mennyire hitelesek annak fényében, hogy a magyarok három meccset játszottak, míg a topcsapatok annak dupláját, azt most ne firtassuk. Kocsis a rossz statisztikák fényében ezt merte mondani:
Nagy dolog, hogy egyáltalán a 15. helyen végeztünk.
Jó hogy nem azt mondta, hogy örüljünk a 15. helynek. Erről is írtam tegnap: úgy kommunikálnak mindent, mintha siker lenne. “Kocsis a pénzt hozza, mi köze van neki az egészhez!”. Bizony, sokan ebben hisznek, és igazából az embernek nincs mindig ereje elmagyarázni, hogy ez mennyire nem igaz.
Kocsis Máté nem tud épp a dicsfényben fürdőzni, a közhangulat épp az ő fejét (is) követeli, így azt csinálja, ami várható volt. Támad. Mindenfelé lő, mint a rossz orosz katona. Mindenki hibás hirtelen: a stáb, a játékosok, a levegő; ő persze nem.
“Sok szakmai vita lett szőnyeg alá söpörve, a problémák mélyebbek annál, mint a mérkőzések elveszítése. A pályán a szakemberek a górék, a fehér vonalon kívül a vezetés, köztük velem. A fiúk a szívüket-lelküket kitették, az a kérdés, hogy vajon a szakmában is mindenki kitette-e a szívét-lelkét. Ebben én nem vagyok biztos”
Kezdjük az elejével: mindenki, de tényleg mindenki ismeri a magyar kézilabdázás problémáit, elég mélyen benne vagyunk sokan a sportágban, hogy ezek ne legyenek meglepetések. A kérdés: ő maga nem tudott ezekről a problémákról, amikor már 2015 óta vezeti ezt a szövetséget? Miért nem sikerült ennyi idő alatt valamit lépni?
“Az a kérdés, hogy vajon a szakmában kitette- mindenki a szívét-lelkét. Ebben én nem vagyok biztos.” Csak nem hirtelen a szakma a hibás? Mert ez esetben pár kérdés felmerül bennem: Ki a felelős, hogy olyanok kaptak szakmai felhatalmazást, akik szerinte nem teszik ki szívüket-lelküket? Milyen alapon és milyen információk alapján dönti el bárki is, hogy valaki kitette-a a szívét-lelkét? Én nem vagyok elégedett a magyar válogatott szereplésével, szerintem senki sem lehet az. Azonban azt feltételezni, hogy a szakmai stáb nem adott bele mindent, az erősen kétlem. Hogy jobban is meccselhettek volna, az fix, de hogy ne lettek volna motiváltak, azt egészen elképzelhetetlennek gondolom. Gulyás, Chema, Nagy László, mind a kézilabdáért rajongó ember, akik az utóbbi években mindent megtettek a sportágért. Most jut eszébe az elnök úrnak feltenni a kérdést, hogy ők motiváltak voltak-e?
“A leggyorsabban sprintelő játékosok között nincs az első harminc között magyar, ahogyan a legpontosabb átadások és a gólpasszok terén sem vagyunk ott az élvonalban. Egy dologban azonban dobogósok vagyunk: a piros és sárga lapokban és a kétperces kiállításokban. Az erőnléttel is nagy problémák vannak. A számok sajnos nem hazudnak, ilyenkor félre kell tenni az érzelmeket” – árulta el Kocsis Máté.
Nem, nem árulta el. Ezekkel mindenki tisztában volt. A miért lenne az igazán fontos kérdés. Az ő dolga nem a problémák felsorolása lenne, hanem, hogy hogyan lehetne tenni ellene. Ha erre hét év nem volt elég, akkor mégis mennyi kell neki? Az erőnléttel is nagy problémák vannak. Ha valaki nem tudta volna, Kocsis Máté szemében erőnlétet figyelő szenzorok vannak.
Aztán tovább szakmázik: “Az is meglepő számomra, hogy nem megyünk ki a vadonatúj csarnokba edzeni. Nem mindegy, hogy a kapu mögött bordásfal van, vagy 5000 néző. Ha van infrastruktúra, akkor használjuk ki. Mindene megvan ma a magyar kézilabdának arra, hogy nyugodtan felkészüljön, de valamiért nem élnek a lehetőséggel”
Azon kívül, hogy ha ez igaz, teljesen jogos kritika, ezt az EB előtt miért nem tudta felvetni? Én valamiért úgy gondolom, hogy itt valami kommunikációs probléma lehet. Előfordulhat, hogy én vagyok csak naiv, de nem akarom elhinni, hogy Chema, Nagy vagy Gulyás azt mondta volna egy ilyen lehetőségre, hogy: “Gyerekek, nem akarunk edzeni a csarnokban. Jó nekünk itt a “tornateremben”. Komolyan, valaki ezt el tudja képzelni?
UPDATE: Azt az információt kaptam, hogy Gulyás István azt mondta, azért nem edzettek, mert az utolsó pillanatban jött a lehetőség és már nem akartak visszafordulni, úgy gondolták, ezen nem múlik majd. Kvázi a buszon ültek már, amikor jött a lehetőség…
“Visszatérve a kudarcot jelentő Eb-szereplésre Kocsis Máté és Juhász István is egyetértett abban, hogy egyes játékosoknál motivációs gondokat is fel lehetett fedezni, de a két szakember nem említett konkrét neveket.”
MIII? Fentebb meg még épp azt mondta, hogy a fiúk kitették a szívüket-lelküket. Most akkor kitették vagy voltak motivációs problémák? Motivációs probléma volt, vagy esetleg “csak” tanácstalanság? Vagy az a bizonyos bénító teher, amit 20 ezer ember jelentett, amire nem sikerült felkészíteni a válogatottat? Érdekes kérdések, érdemi választ szerintem sohasem kapunk.
Kocsis Máté azt is elárulta: amíg nem történik meg a női és férfi válogatott világbajnoki, illetve Európa-bajnoki szereplésének értékelése, a két szakmai alelnököt, Pálinger Katalint és Nagy Lászlót felfüggesztik. Az elnök külön kihangsúlyozta: nem leváltásról van szó, csak elég furcsán nézne ki, ha önmagukat értékelnék.
Akkor abban ugye egyetérthetünk, hogy ez nem egy jó felállás? Nagy László esetében – minden bántás nélkül – soknak tűnik a temérdek pozíció, amellyel bír, ráadásul ezek némelyike teljesen összeférhetetlen. Csak én szerintem hülyeség őket felmenteni? Úgy értem, ha van egy értékelés, és bíznak bennük, akkor talán a szavuk ér valamit. Ha nem ér sokat, akkor viszont miért vannak ott?
“A szövetség első embere elmondta, hogy a jövőben egy átfogó értékelő folyamat zajlik majd, hogy az eredmények mögé nézzenek és megtalálják a felelősöket, de leszögezte, hogy nem szeretnének indulatból cselekedni.”
Megtalálni a felelősöket? Talán a legfelsőbb szinteken kellene keresni…
És akkor ott volt nekünk szerencsére Juhász István is, aki a követkőket mondta fel:
“Láthatóan nem volt meg közöttük az összhang, az Eb-n valami megszakadt. De azért sem sejtettük, hogy baj lehet. Bebizonyosodott, hogy ez egy idejét múlt modell, vissza kell térnünk ahhoz, amelyet már az élcsapatok is alkalmaznak, hogy egy szakemberre kell bízni újra a meccselést! Elsősorban azt kell elemezni, milyen hibák fordultak elő a felkészülés során. Be kell látni, hogy a válogatott taktikai repertoárja kissé szűkös volt, és amikor szükség lett volna rá, nem is tudtunk váltani. Mint ahogy az is igaz, hogy ugyan több jó játékos is volt a keretben, de ezen az Európa-bajnokságon nem akadt közöttük egyetlen világklasszis sem, aki magával ragadta volna a többieket!”
FOTÓ: POLYÁK ATTILA – ORIGO
Én nem értek egyet ezzel feltétlenül, de nem vagyok Juhász István, a szakmai bizottság elnöke. Ők sejtették, mégsem tettek semmit. Ok. A válogatott taktika repertoárja szűkös volt. Aha. Vajon ugyanaz a repertoár volt, amelyikkel ötödikek voltunk a világbajnokságon? Juhász szerint nem volt világklasszis a keretben. Hm. Szerintem meg volt, és sokszor sok játékos játszott világklasszisként. Nem csapatként és nem mindig, ebben megegyezhetünk, de olyat mondani, hogy nem volt világklasszis a csapatban, egészen félelmetes öngól. Kiderül, hogy még az is csoda, hogy ezzel a kerettel kijutottunk (nyugi, tudom, hogy hazai rendezés).
Az egész tudósítást figyelembe véve egyben viszont abszolút egyetértek Kocsis Mátéval:
“Aki a világelit tagja akar lenni, annak világszínvonalú munkát kell végeznie!”
Éppen ezért, még egyszer: Kocsis Máté, köszönjük szépen, de a sportág felemelkedése érdekében mondj le, amilyen gyorsan csak lehet.
Borítókép: POLYÁK ATTILA – ORIGO
https://sport.mandiner.hu/cikk/20220125_kocsis_mate_mindenki_a_mi_fejunket_koveteli_a_sportvilag_nagy_laszloet_enyemet_a_politika
0 hozzászólás